Part 2

Sziasztok!! Újra egy résszel jelentkezem.. még így a szünetben.. ezen a héten már nem ígérem, hogy hozok új részt.. max. hétvégén.. előbb nem hiszem!! Szomorúan konstatáltam, hogy az 1 fejezethez egy komi se érkezett :'(( Nem tetszett?? Azt is megírhatod kommentbe.. igaz, hogy a szereplőkhöz és a prológushoz jött komment, de jobban örültem volna, ha az első fejihez írtok.. de azért köszönöm Happy Happy felíratokázását.. xxVanessbiii*
PS: Bocsi, ha a szövegben Nora nevet találtak... azt olvassátok Miának.. a szereplő nevét ezelőtt változtattam Noráról Miára, szóval pár helyen lehet benne, de talán sikerült kijavítanom.. valamint a helyesírási hibákat is nézzétek el, fáradt voltam amikor írtam..!! :)) Pusszantalak.. :** És jóó suli kezdést!!! valamint kellemes olvasást.. és remélem, hogy ehhez a fejezethez kapok kommenteket!! :)

                               " ...a bártok azok, akik mindig ott vannak veled, legalábbis a jó barátok!!"

Azt hiszem barátokra leltem…
   Reméltem, hogy még találkozok a mai bulin kívül Niall. Nagyon megkedveltem ezt a srácot. Ne értsétek félre, csak barátként tekintek rá. Sosem gondoltam, hogy ilyen hamar összebarátkozok valakivel. Nekem mindig is rengeteg idő kellett, hogy megnyílja valaki előtt. Valószínűleg ezért nincsenek barátaim. Oké, a suliba is van pár, de nem igaz barát, folyton kibeszélnek, de már hozzászoktam.
   Felkeltem az ágyamból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Sosem szerettem ezt a fürdőt. Hiába volt a nagypapáé és a nagymamáé, mindig taszított a rozsdabarna színe. Valahogy olyan ijesztő volt. Csak egy zuhanyzó van benne, ami kék, szóval teljesen eltér a fal színétől, ráadásul fél órát kell várni, hogy meleg víz jöjjön belőle. Valamint van egy mosdókagyló, amit tényleg csak fogmosáskor használok, mert tiszta rozsda az egész, csoda hogy még nem esett szét, valamint illemhely (ó, micsoda kifejezés xDD- szerk. megj.), ami fekete, de jó állapotú. Szóval ezért nem szeretem a fürdőszobát. A felújításán nem is gondolkozom, hisz vagyonokba kerülne, de nekem jó ez így. Ledobáltam magamról a tegnapi ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Összerezzentem, amikor bőrömhöz ért a hideg víz, de kis idő elteltével megszoktam. Amikor végre átváltott melegre jólesően felsóhajtottam és nem gondoltam semmire, csak lecsuktam a szemem és a hajam is megmostam. Ha már egyszer buliba megyek délután 4-kor, ami mellesleg 4 óra múlva lesz, kicsit kiöltözök. Ruháim mindig is voltak, mivel anyum híres divattervező volt. Apu pedig ügyvéd, úgy-hogy pénzhiányba sem szenvedek, hisz egyedül örököltem.
   Miután úgy gondoltam, hogy eleget áztam a zuhanyba kiszálltam. A hajamat törölközőbe csavartam, valamint magamat is. Belelépve a mamuszomba besétáltam a gardróbomba. A ruháim között válogattam, mígnem megtaláltam a tökéletes darabot. Egy fehér szoknya, amit fekete virágok díszítenek. Mivel ezt túl egyszerűnek találtam és nem passzolt a stílusomhoz, elővettem hozzá egy bőrkabátot, na így már jobban tetszett.

Leraktam az ágyamra a kiválasztott darabokat, majd leültem a fésülködő asztalhoz. Még a nagyié volt és nagyon szeretem. Több fiók van rajta, valamint egy hatalmas tükör is.
   A hajamat kibugyoláltam a törölközőből, majd megfogtam a fésűm és kifésültem. Elővettem a hajszárítót. Mivel kissé vadabbá akartam megcsinálni csak szárítottam, úgy ahogy jött. Az eredménnyel elégedett voltam.
   Elővettem a szemceruzás, kihúztam a szemem, majd hogy dúsabb legyen szempillaspirállal is átmentem rajta (mármint nem a szememen, hanem a szempilláimon xDD). Alapozót csak minimálist használtam, mivel kevés bőrhibám van. Mikor készlettem, felvettem az előkészített ruhámat és a cipős szekrényhez mentem. Utáltam a magassarkú cipőket, mindig tornacipőt vettem fel. Ami azt illeti magassarkúm nem is volt. Anyutól kapta még egyet, de ő mindig a hegyes orrút szerette szóval egyszer sem vettem fel, hanem anyu beleegyezésével kidobtam. Most se csináltam mást, elővettem a fekete Converse tornacipőm, felvettem és indulásra kész voltam. Mivel én nem tudom hol laknak a fiúk és, béna formámhoz híven tuti eltévednék. Tom az, aki eljön értem, hogy odamenjünk.
***
- Sziasztok!- nyit ajtót Louis, majd megölel, Tommal pedig kezet fog-, gyertek be!
   Már amikor kiszálltunk a kocsiból akkor is leesett az állam, hogy mekkora házban laknak. Óriási fehér ház, erkéllyel, hatalmas ablakokkal, terasszal, virágoskerttel, és ha jól láttam hátul az udvarban még medencéjük is van. Azta mindenit.
   Hát, mikor beléptünk az előtérbe… tágas volt, több fogassal, cipős polcokkal, puha szőnyeggel, képekkel és tükörrel volt felszerelkezve. Már most megbabonázott.
- Szia csajszi!- ugrott a nyakamba Niall.
- Hy!- mosolyogtam.
- Bocsi, hogy csak úgy eltűntem, de stúdióba kellett mennünk- húzta el a száját.
- Semmi baj, megértem- mosolyogtam, majd bementem Niall után.
   Egy folyosószerű részbe értünk, aminek a végén kétszárnyú ajtó volt. Jobbra lépcső vezetett gondolom az emeletre, valamin szintén azon az oldalon kettő ajtó. Másik oldalra pillantottam ott pedig egy kisebb lépcső (2 lépcsőfok) vezetett a nappaliba, valamint attól egy pulttal elválasztva a konyha, ahol csapóajtó volt.
   Tommal a nappaliba léptünk, ahol rendesen koppant az állam. Jobb oldalra a konyha volt. A falak itt bézs színűek, valamint hozzá illő sötétbarna bútorok voltak. Hatalmas plazma tévé, és a kanapé, valamint a televízió között egy kisebb üvegasztal, ami tele volt kajával meg piával. Rengeteg növény és kép volt a szobába, valamint ahogy balra néztem, teljesen lefagytam. Egy hatalmas fekete zongora. Csak remélni merem, hogy Niall, nem mesélte el a fiúknak, hogy tudok rajta játszani.
- Mia itt vagy?- kérdezte Liam.
- Ja persze!- ráztam meg a fejem-, mit is mondtál?- nevettem.
- Azt, hogy még Eleanorra és Daniellera várunk, akik csak egy óra múlva érkeznek meg, szóval addig valamivel el kell töltenünk az időt!- ismételte el, amit akkor mondott, amikor én a szobát kémleltem körbe-, az után már tudjuk, hogy mit fogunk csinálni!- vigyorgott.
- Előre félek!- nevettem fel. Ekkor egy alak, pontosabban Zayn suhant el mellettem, levágta magát a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Váltogatott a csatornák között és amikor mi az egyiknél felkiáltottunk, hogy az jó, rám nézett, majd nemes egyszerűséggel tovább lépet. Mit ártottam neki, hogy ilyen bunkó? Mondjuk, a kinézete alapján más nem lehet, csak rosszfiú, azok pedig mind bunkók, szóval meg se kockáztatom, hogy azt mondjam, hogy kedves. Nem mintha érdekelne, de mind1.
- Ő mindig ilyen?- kérdeztem Nialltől, aki megvonta a vállát, majd, mivel kész lett a szenyója befutott a konyhába.
- Nem, nem vagyok mindig ilyen, és ha nem zavar én is itt vagyok, ilyet tőlem is kérdezhetsz!- emelte fel a hangját Zayn.
- Ó furcsa, tegnap is ilyen voltál- mondom egyszerűen, majd az egyik könyvespolchoz sétálok, és a könyveket kémlelem. Kiszúrok egyet, amit már rég el akarok olvasni. Kiveszem, majd törökülésbe ülök egy fotelba (természetesen nem feledkeztem meg arról, hogy szoknyába vagyok). És arról sem, hogy amikor a könyveket nézegettem a szemem sarkából láttam, hogy Zayn, mit ne mondjak eléggé végig bámult rajtam. Nem törődtem vele. Fellapoztam a könyvet és olvasni kezdtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki oda ül mellém, a fotel karfájára.
- Hazaviheted elolvasni, sőt meg is tarthatod, mi úgy se olvasunk!- vigyorog rám az én szöszi barátom, akinek a mosolyától, akaratlanul az nekem is mosolyognom kell.
- Tényleg? Köszönöm, de ha kiolvastam visszahozom!- mondtam hálásan.
- Nem kell- ellenkezik Niall, mire én összehúzom a szemem és úgy nézek rám-, oké-oké visszahozhatod!- mondja. Hehe, én tudok befolyásolni egy-pár embert.
   Körbenézek a nappaliba, immár mindenki a tévét nézi. Pokemon, na, jól van ám. Ekkor csengetnek. Senki se mozdul, csak nézik tovább. Mivel úgy gondolom, hogy nem fognak megmozdulni, felállok, és az ajtóhoz sétálok. Kinyitom és kettő vigyorgó lánnyal találom szembe magam. Egy egyiknek hullámos barna haja volt, míg a másiknak teljesen göndör.
- Szia Eleanor vagyok, ő pedig Danielle!- mutat a göndör hajúra.
- Sziasztok, a fiúk a nappaliban vannak, pokemont néznek!- mondom nevetve, mire Eleanor futásnak indul. Érdekesen nézek utána.
- Imádja a pokemont!- nevet Danielle-, téged, hogy hívnak.
- Mia vagyok!- mosolygok rá.
   Bemegyünk. Mivel Danielle mondta, hogy Eleanor imádja a pokemont, meg se lepődök, hogy Louis ölében ül és izgatottan nézi. Visszaülök a fotelba, míg Danielle odamegy Liamhez és megcsókolja. Liam már nem nézi tovább, hanem minden figyelmét a lányra szenteli. Így már következtetni tudom, hogy kinek ki a barátnője. Újra megszólal a csengő, most már, Danielle meg ajtót nyitni. Hallom, ahogy köszön valakinek, majd meglátok a nappali ajtajában egy lila(!) hajú lányt. Fogalmam sincs ki ő, de szimpatikusnak tűnik.
- Sziasztok!- köszön hatalmas vigyorral-, meglepetés!- mondja, és mindenki odakapja a fejét.
- Perrie?- kérdezik a fiúk egyszerre, majd mind mosolyogni kezdenek. Zayn feláll, odasétál hozzá, majd szenvedélyesen megcsókolja, sőt még a levegőben is megpörgeti-, hazaértél a turnéról?- kérdezik megint egyszerre.
- Aha, és gondoltam bejövök, mert Zayn tegnap említette, hogy bulit tartotok.
- Az jó!- és találjátok ki… megint egyszerre mondták, ez kezd idegesítő lenni.
- Szia, Perrie vagyok, Zayn barátnője- nyújtja a kezét mosolyogva.
- Szia, Mia vagyok!- mosolygok.
   Mikor mindenki, megismerkedett mindenkivel, Előkerültek a Jack Daniel’s üvegek, a vörös bor, a pezsgő és különböző ízű vodkák. Niall hozott az asztalra chipset meg pattogatott kukoricát, míg Harry zenét kapcsolt.
- Party time!- ordítja Louis.
- All day, all night!- folytatja Zayn.
   Kezdetét vette a buli. Liam mindenkinek töltött egy pohár pezsgőt, majd az üres üveget nézegetve eszébe jutott, hogy játszhatnánk valamit. Konkrétabban üvegezzünk.
   Körbe ültünk. Én Danielle és Tom közé ültem. Louis megpörgette az üveget, ami Tomnál állt meg.
- Haver, felelsz vagy mersz?- kérdezte tőle.
- Felelek.
- Nyuszi vagy!- mondja Louis, majd töprengeni kezd, hogy mit is kérdezhetne Tomtól-, te loptad el tőlem Kevint?- kérdezi Louis gonoszan nézve választottjától.
- Ki az a Kevin, de egyébként nem.
- Akkor jó. Kevin az én galambom- mondja tetetett felháborodottsággal.
   Tom pörget, az üveg pedig egyenesen Niallon áll meg.
- Merek.
- Adj egy puszit Mia arcára- mondja rengeteg gondolkozás után Tom.
   Niall feláll, odajön hozzám, majd egy cuppanós puszit az arcomra. Visszamegy és megpörgeti az üveget, ami nálam áll meg.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezi ördögi vigyorral. Már az elején elhatároztam, hogy csak merni fogok, hisz nem vagyok nyápic, de most ettől a gonosz mosolytól kissé meginogtam.
- Merek!- mondom töprengéssel a hangomba.
- Zongorázz nekünk!- mondja. Teljesen lefagyok, majd remegő lábakkal odasétálok a hatalmas fekete zongorához, leülök, majd az ujjaimat a billentyűzetére helyezem. Az egyik saját dalomat kezdem el játszani. Imádom ezt a számot. Saját magam írtam, a helyzetemről.

- Ez csodálatos volt!- mondta Niall-, gyönyörű hangod van!
- Nem is tudtam, hogy tudsz spanyolul!- lepődik meg Zayn.
- Sok mindent nem tudsz rólam és egyébként 8 éves koromig Spanyolországba éltem.
- Ez elképesztő volt. Mia kérlek zongorázz még nekünk!- kérlelt El.
Bólintottam, majd az ujjaimat megint ráhelyeztem a billenytűzetre.

    Ezt a dalt még neki írtam. A szám végére a billentyűkön már könnycseppek voltak.
- Mia miért sírsz?- kérdezi Dan aggódva. Megrázom a fejem, letörlöm a könnyeimet, majd erőltetett mosollyal nézek rájuk.
- Röhejes, hogy megtudod játszani magad!- ocsúd fel Zayn, majd feláll és az emeletre megy. Perrie értetlenül néz utána, majd ő is utána megy. A szívem teljesen összeszorul. Ő azt hiszi, hogy megjátszom magam, miközben nem is tud rólam semmit. Nem tudja, hogy elvesztettem a szüleimet és Őt is. Sose voltam az a fajta lány, aki megjátssza magát, csak, hogy szánalmat keltsen valakiben. Nem vagyok olyan és nem is leszek.
- Na jó, akkor ki táncol velem?- kérdezi Harry, hogy feldobja a hangulatot. Elmosolyodom, majd felállok és odasétálok hozzá. Berak egy tangó(!) számot, majd megfogja a fenekemet és a kezem és már táncolna, de én ránézek erőteljesen (nem tudom, rá lehet valakire úgy nézni?), mire ő veszi a lapot és derekamra helyezi a kezét. A többiek ezen a cselekedeten csak röhögnek egyet, majd nézik, hogy mit produkálunk. Én, mivel 8 évet táncoltam, tudtam, hogy kell és próbáltam kihozni valamit, de Harry reménytelen eset és pocsékul tangózik. A többiek jót derültek Harryn, míg a végén Danielle odajött hozzám.
- Fantasztikusan táncoltál, legalábbis, amíg Harry is tudott, mert utána már segíteni akartál neki. Nem akarsz csatlakozni a tánccsoportba, amelyikbe én is benne vagyok?- kérdezte mosolyogva és a szemében azt láttam, hogy tényleg akarja, hogy csatlakozzak.
- Még meggondolom!- mosolyogtam.
   Ekkor ajtó csapódás, majd a lépcsőn lerohan Perrie, utána pedig Zayn.
- Nem igaz, hogy egy lányt, akit mellesleg nem ismersz, azzal vádolod, hogy meg játssza magát. Furcsa tegnap mást mondtál a telefonba. Te akartad, hogy játsszam el azt, hogy még nem szakítottunk. Ráadásul csak egy napja ismered, még csak nem is beszéltél vele. Komolyan nem is ismerek rád. Mióta lettél ilyen bunkó? Nem kell válaszolnod, mert nem is érdekel annyira. Lehet, hogy mindig is bunkó voltál, csak amikor jártunk, akkor a szemem előtt volt az, hogy téged szeretni kell és nem a hibáit meglátni. Nos, ennyit erről Zayn Malik. Sziasztok!- köszönt el, majd kiment az ajtón.
    Teljesen leblokkolva néztem Perrie hűlt helyét, majd felvettem a cipőm és utána mentem. Kint volt, még csak a kapunál tartott.
- Várj!- kiabáltam utána, mire megállt, majd mosolyogva hátra fordult-, köszönöm!- öleltem meg-, te még egy napja se ismersz, mégis kiálltál mellettem, nagyon hálás vagyok neked!
- Ugyan már, ez semmiség. Zaynel, már 1 hónapja vége a kapcsolatunknak.
- De hisz…
- Hosszú történet. De most megyek, majd még beszélünk. Szia!- öleltük meg egymást még egyszer, majd eltűnt a ködbe én pedig vissza bementem.
- Nem mondod komolyan, hogy tornacipőt vettél fel ehhez a ruhához!- mondja Danielle.
- Nem szeretem a magassarkút és egy darab sincs- vigyorgok.
- 17 éves vagy és nincs magassarkúd?- kérdezi.
- Nincs- rántom meg a vállam.
- Akkor megvan a holnapi program délutánra.
- Bocsi, de délután a parkba megyek- mondom.
- Mondom, hogy nem mész oda többet!- emeli meg a hangját Tom.
- Ne hogy már te mondd meg, hogy mit csináljak!- mondom.
- Na jó, játszunk valamit elég a veszekedésből- mondja Liam.
- Póker?- kérdezi Harry. Naná, ő szívesen figyelné, ahogy a 3 csaj melltartóba meg bugyi, vagy netán anélkül csücsül a székeken.
- Elfelejtheted. Én tuti nem vetkőzök le!- mondjuk egyszerre a lányokkal, majd felnevetünk.
- Akkor játszunk gumicukorért- hozza fel az ötletet Niall.
   Hát jó. Mind beleegyezünk, és mivel én tök béna vagyok pókerből, már az elején elvesztem. A végén az összes gumi maci Niall-é lesz, amit a két markába vesz és egybe betömi. Gusztusos, azóta se tudja lenyelni, szóval most amikor beszél a gumimacik fele még a szájában van.
- Nincs kedvetek itt aludni?- kérdezi Niall.
- Én alszok Niallel- jelenti ki Tom.
- Én tuti nem alszok Harryvel, túl perverz!- nevetek, mire Harry szemöldökét húzogatva néz végig rajtam.
- Most veszem észre, hogy milyen csinos vagy ebben a szoknyába- mondja mély hangon, mire nekem röhögnöm kell.
- Ki mondta, hogy Harryvel kell aludnod? Van még hely Zayn mellett is- mondja Louis.
- Na, azt már nem, akkor lenn alszok a kanapén.
- Jó, de még nincs vége a bulinak, még csak egy üveg pezsgő fogyott el.
    A fiúk a Jack Daniel’s-ért nyúlnak, de én gyorsabb vagyok. Lecsavarom a tetejét, majd jó nagyot húzok belőle. Hozzá vagyok szokva, már rengeteget ittam.
    Már csak arra emlékszem, hogy sorban iszom a különböző vodkákat, feleseket, a bort, majd kép kiesés.
*Reggel*
    Egy ismeretlen szobában ébredek. Nyújtózkodom, amikor a kezem valamibe ütközik, pontosabban valakibe. A fejfájás és az álmosság egyből kimegy belőlem, amikor meglátom, ki fekszik mellettem…