Part 3

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de sok dolgom volt és valahogy kedvem és ihletem se volt az íráshoz. Most viszont meghoztam. Remélem tetszik, komikat és pipákat várok! :)) A következő rész érkezésével még nem tudok semmit se mondani, de majd jelentkezem! :) Jó olvasást és ne felejts el komizni!!! :)
PS: bocsi, de ez most csak 5 oldal lett!!! :(

Az evolúció elképesztően kreatív! Neki köszönhetjük a zsiráfokat.

- Hé, kelj fel!- rázogatom.
- He, mi van?- ül fel ijedten, majd rám néz és ezer wattos vigyort dob.
- Most meg mi van? Miért vigyorogsz így rám? Inkább azt mondd meg, hogy mit keresek itt? Azt tudom, hogy úgy volt, hogy itt alszunk Tommal, de én nekem a kanapén kellett volna, aludnom- magyarázom, mire odahajol és megcsókol.
    Reflexből lekeverek neki egy óriási pofont, mire ártatlanul pislog rám.
- Most mi van? Tegnap nem ellenkeztél, amikor lenn a konyhába…
- Mit csináltál a konyhába fejezd be a mondatod!- nézek rá fenyegetően.
- Csak megcsókoltalak… bizonyos pontokon!- vigyorog, mire lekevernék neki még egyet, de megállítom a kezem. Mi van, ha nem is történt semmi? Ha csak az egészet kitalálta? De miért tett volna ilyet?
    Gyorsan kiugrok az ágyból, ami kis nehézséget okoz, ugyan is a lábam beleakad a takaróba és óriásit borulok. Gratulálok Mia, reggel 11 van, de már gyökérkedsz. Nem foglalkozva a fejemben lejátszódó dolgokkal felpattanok, majd lerohanok a lépcsőn. A konyhában Liamet találom. Pont őt keresem, hisz ő volt közülünk a józan.
- Liam… segítened kell!- ordítok rá és mivel nem hallota, hogy bejöttem kissé megugrott.
- Az érdekel, hogy mi történt tegnap közted és Harry között?- kérdezi sóhajtva.
- Pontosan- ülök le vele szemben az asztalhoz.
- Semmi, csak csókolóztatok- jelenti ki teljesen egyszerűséggel.
- Csak? CSAK? Mi az, hogy csak? Most mindenki ribancnak fog hinni, amiért megcsókoltam egy fiút, aki mellesleg nem is a barátom.
- Ha akarod lehetek az!- terem a hátam mögé Harry és a fülembe suttogja.
- Na, azt elfelejtheted! Én soha a büdös életben nem fogok hírességgel járni!- mondom összehúzott szemmel.
   Ekkor Zayn jön be a konyhába, mögötte Tom.
- Mia mennünk kéne!- mondja szomorúan, mire én felpattanok és megyek utána.
- Jaj, még maradjatok!- kérlel Liam.
- Nem lehet Larát egyedül hagytam otthon, ráadásul vacsit se kapott, muszáj hazamennem!- mondom.
- Ja, akkor megértjük. Louis kikísér titeket, úgy is a postát várja!- vigyorog Harry. Komolyan az a gyerek mindig vigyorog?
- Sziasztok!- intek feléjük, majd ők is elköszönnek, mi pedig az ajtóhoz megyünk. Kinyitjuk, és Louis ugrik elém. Tom lepacsizik vele és folyamatosan röhög, míg én a szívroham határán vagyok.
- Sziasztok!- integet, amikor már a kapuba vagyunk-, és Mia!- kiállt utánam, mire megfordulok.
- Igen?- kérdezem.
- Ja, semmi. Csak szia-Mia!- vigyorog-, ez olyan jól hangzik!- vigyorog tovább, mire nevetve megforgatom a szemem és megrázom a fejem, majd Tommal hazaindulunk. Pontosabban hozzám, ugyanis úgy döntöttünk, hogy mivel neki sincsenek hozzátartozói és nekem sincsenek, ezért hozzám költözik, csak még haza megy a cuccaiért.
- Jól érezted magad?- kérdezi.
- Igen, csak annyi, hogy nem emlékszem a tegnapi napra és állítólag csókolóztam Harryvel!- húzom el a szám.
- Hogy mit csináltál?- dülled ki a szeme. Na, látjátok? Ilyenkor elő jön belőle a bátyus szerepe, ilyenkor tud a legjobban kiakasztani. Komolyan olyan, mitnha nekem nem lehetne pasim. Bezzeg neki akármikor lehet barátnője mi? Cajj… ez nem igazság.
- Basszus!- kapok a fejemhez, majd sietősre veszem a lépteimet.
- Mi az?- kérdezi ijedten.
- Ma megyünk a lányokkal vásárolni! És még meg se etettem Larát!
- Ó értem! Én viszont itt most leválok tőled, mert még van egy kis dolgom!- húzza huncut mosolyra a száját. Szóval valami csaj van az ügyben-, valamint a cuccomért is haza kell mennem!- mentegetőzik.
- Bátyus… bátyus… bátyus. Tudod, hogy ezt nem kellett volna mondanod?- kérdezem tőle nevetve, majd megölelem nyomok egy puszit az arcára és tovább megyek. 2 perc múlva a házhoz érek és látom, hogy Danielle már ott áll.
- Szia!- ölelem meg-, bejössz?- kérdezem.
- Ha behívsz!- mosolyog, mire kinyitom az ajtót és előre engedem-, arra gondoltam, hogy mehetnénk, a plázába- mondja.
- Ó… oki, Nem igazán szoktam plázázni, de csak kibírom-, mosolygok-, mindjárt jövök, felmegyek a táskámért.
    Bólint, majd egy visítást hallok és gügyögést. Na Dan találkozott Larával. Nevetve megyek fel a lépcsőn, lecserélem a ruhám, mivel eszembe jut, hogy tegnap óta ez van rajtam. Fel veszek egy fehér csőfarmert, egy piros pólót, valamint visszaveszem a tornacipőm, majd a kezembe veszem a másik táskám és lerohanok a lépcsőn.
- Te Mia. Ez a kutyus valami nagyon cuki!- dédelgeti Larát.
- Imádom is. Viszont most gyorsan megetetem, mert tegnap nem kapott vacsit!- mondom, majd bármilyen furcsa is Whiskas macska kaját öntök a tányérjába. Kis kora óta csak ezt eszi meg. 2 hónapos volt, amikor megtaláltam hazafele jövet a suliból. Bevittem a menhelyre, majd gyorsan hazafutottam és kikönyörögtem apuéktól, hogy, had kapjam meg.
- Macskakaját eszik?- kérdezi furcsán Dan.
- Gyerekkora óta csak ezt fogadja el.
- Értem!
    Larát pórázra rakom, majd elindulunk. Eszembe jut, hogy régen voltam a parkba. De nem akarom Daniellet rossz társaságba keverni.
- Itt maradnál egy picit? Mindjárt jövök- mondom.
- De hova mész?- kérdezi ijedten.
- Csak egy pillanat- kezébe nyomom Lara pórázát, majd a pad felé veszem az irányt.
- Szia Mia! Már régen láttunk, hol bujkáltál eddig?- nevet fel Josh, akit a legjobban utálok a bandából. Odasétál hozzám, majd átkarolja a derekam. Gondolom ez olyan baráti szokás nála, vagy mi… ezért hagyom.
    Úgy elbeszélgetek a többiekkel, hogy észre sem veszem, hogy repül az idő. Ekkor meglátom Daniellet erre jönni.
- A francba. Figyelj Josh, egy kis anyagra lenne szükségem, mert már elfogyott a másik. Most van nálad?- kérdezem halkan, mert már majdnem mellettem van Dan.
- Persze, de nem adom ám ingyen!- vigyorog, mire megforgatom a szemem-, egy csókért cserébe akár kettőt is kapsz.
- Felejtsd el akkor. Majd kérek, mástól- mondom, és már mennék Fredhez, de ő nem enged-, engedj el!- mondom dühösen. Kivergődöm magam a karjai közül, majd odalépek. Megsúgom neki, hogy mi kéne, mire ő…
- Bocsi, most szívtam el az utolsót!- mondja.
- Mindegy, akkor mi megyünk- karolok Danielleba és már tovább is rángatom.
- Várjál már, be se mutatod a kis barátnőd?- vigyorog Josh, mire inkább gyorsan magammal húzom Daniellet, de ő nem gondolva a következményeire odakiabálja neki a nevét-, örülök a találkozásnak Danielle!
***
- Ez istenien állna rajtad!- vigyorogva felmutat egy kb. 15 cm magas sarkú cipőt.
- Jó, majd ha kiakarom törni a bokám megveszem- nézek rá.
- Így sose fogod felérni Zaynt!- mondja, mire felé kapom a fejem.
- Hogy mit mondtál?- nézek rá dühösen.
- Semmit… Csak…
- Sziasztok lányok! Bocsi a késésért, csak hoztam még egy személyt!- modnja El, majd mögüle kilép Perrie. Vigyorogva köszönök nekik, mire ők észre veszik Larát.
- Jézusom de édes! Ez nagyon cuki! Lara! De aranyos vagy!- mondja Eleanor.
- Csajok mit szólnátok, ha elmennénk ma korizni?- kérdezi Perrie.
- Nyár van… ilyenkor nincs nyitva a jégcsarnok- húzom el a szám.
- Nem is jégkorira gondoltam te butus! Görkorizunk!- vigyorog, mire lesápadok. Sose voltam jó görkorizásba.
***
- Ugyan már Mia! Gyere már a pályára!- kiabál Danielle, miközben én még mindig a korlátba kapaszkodva próbálok lemenni a lépcsőn. Ekkor ismerős hangokat hallok meg.
- Sziasztok csajok!- integet Louis, kezében egy gördeszkával, majd odasétál Elhez és egy hosszú csókban részesíti. Liam is így tesz, csak természetesen ő Daniellet csókolja meg.
- Na mi van Mia? Nem megy a görkorizás?- vigyorog Harry, majd mögém jön.
- Tényleg itt van Mia is! Szia-Mia!- köszön Louis, majd felnevet saját kijelentésén.
- Harold mi a francra kész…ááá! Te idióta most azonnal tegyél le!- sikítozok, mert a drágalátós fürtös barátunk, úgy döntött jó dolog lesz lecipelni a lépcsőről Miát, hogy a csúszós pályán még nagyobbat taknyoljon.
- Mia! Miért nem a gördeszkázással próbálkoztál! Te azt tudsz, nem görkorizni vigyorog Tom.
- Tudom, de a lányok nem engedték meg!- nézek rájuk összehúzott szemekkel, mire ők felnevetnek. Ekkor se kép se hang, már csak arra eszmélek fel, hogy mindenki körülöttem áll, és ijedten pislognak rám.
- Mia mi történt veled?- kérdezi Perrie aggódva.
- Nem tudom! Csak megszédültem.
   Ekkor Tomra téved a tekintetem, aki könnyeit próbálja visszatartani. Ennek meg mi baja?
- Tom minden rendben?- kérdezem, mire felém fordítja a fejét.
- Ja igen persze!- mondja rám se nézve. Gyanús ez nekem, tuti tud valamit, amit én nem.
- Valamit titkolsz!- mondom, majd odamászok mellé (oké, elég hülyén nézhet ki hogy egy 17 éves lány odakúszik egy fiúhoz. Gratulálok Mia, már megint hoztad a formád. De ha egyszer nem tudok görkorizni?)
- Nem, csak tegnap óta nem jött haza Cirmos a cicám!- törölgeti a szemét. WTF?
- Tom, neked nincs is macskád!- nézek rá felvont szemöldökkel, mire a többiekből kitör a röhögés. Tom is felnevet, majd megölel.
- Mit szólnátok, ha állatkertbe mennénk?- kérdezi.
- Víí de jó! Állatkert. De ugye abba, amelyikbe EJ (ejtsd: ÍDzs) van?- nézek rá úgy, hogy az egyik szemem összehúzva.
- Más állatkertbe mehetnénk?- kérdezi nevetve, mire mosolyogva megrázom a fejem.
- Ki azaz EJ?- kérdezi Harry.
- Mia ke…
- A pasim!- mondom teljesen nyugodtan, mire Tom felvont szemöldökkel néz rám, a lányokból pedig kitör a röhögés. Naná, ők tudják, hogy nincs pasim-, menjünk már. Látni akarom!- vinnyogok, ami rám egyáltalán nem jellemző. Úgy látszik sikeresen előtört belőlem a kislány. Tuti.
***
- Fiúk, lányok bemutatom nektek EJ-t!- mondom, majd elkiáltom magam-, EJ!- ekkor előlép EJ. A fiúk hátralépnek, mi pedig nevetünk. EJ egy zsiráf. Egyszerűen imádom.
- Jézusom!- kiállt fel Niall, amikor utánunk jön, ugyanis ő elment a büfébe. Jellemző-, ez nagyon cuki!- visítja, majd odarohan hozzá és megsimogatja.
- Nézzük már meg a majmokat!- nyafog Zayn.
- Nahát, találkozni akarsz a rokonaiddal? Kész csoda, azt hittem elhanyagolod őket, mert a nagyképűséged kitaszítja őket!- jegyzem meg gúnyosan.
- És te…
- Elég, fejezzétek be!- mondja El- muszáj nektek mindig veszekedni?- kérdezi, és mi már épp válaszolnánk, de-, nem kell válaszolni!- mondja, majd Louisba karol és tovább mennek. Mi Zaynnel még mindig civakodunk hátul, de a végére már észre se vesszük, hogy ott vagyunk. Már, mint én elfelejtem, hogy ő is itt van, ő pedig fordítva. Ő felejti el, hogy én itt vagyok.
- Emberek megyünk a hüllőházba!- kiálltja Niall, mire én megtorpanok.
- Én megvárlak benneteket idekint!- mondom lehajtott fejjel.
- Ugyan már gyere be, nem fog megenni semmi!- nevet Louis. Kösz, mit ne mondjak ez aztán bíztató. Pont Louis mondja, hogy nem fog megenni semmi se.
***
Fél órája könyörögnek, hogy menjek be velük, de én makacs vagyok. Gyerek korom óta félek a kígyóktól egerektől, békáktól, krokodiloktól meg minden egyébtől.
- Kérlek gyere be velünk!- könyörgött Niall és Harry, úgy, hogy az egyik az egyik kezem húzta, míg a másik a másik kezemet.
- Jó, de engedjetek el!- adom meg magam, mire ők elkezdenek táncolni azt kiabálva, hogy sikerült, sikerült. Mibe mentem én bele.
    Belépek az ajtón, majd végig nézek mindenen. A krokodilok a híd alatt vannak, néhány kígyó lelóg a fáról, egerek cincogása hallatszik. Tisztára bepánikoltam.
    Már jó ideje sétálgatunk, de még mindig csak a hüllőház felében járunk. Ekkor valami hideget érzek meg a nyakamon. Ami mozog. És sziszeg. Valamint csúszkál. Remegve tekintek le a nyakamra, ahol megpillantok egy kígyót. Óriásit sikítok, mire Tom, Louis és Eleanor akik elöl haladnak visszanéznek. Daniellet nem látom, Niall és Liam pedig röhög. Mögöttem pedig Zayn áll. Nagyon dühös leszek.
- Niall, vedd, le a nyakamról- visítom. Niall teljesíti a kérésemet, majd elengedi a kígyót, én pedig nagyon dühösen megfordulok és Zaynnek sziszegem a következőket-, na, jól van Zayn Malik. Elegem van belőled, most azonnal fejezd be ezeket a dolgokat, amiket csinálsz, különben nem állok jót magamért.
- Jaj, netán félsz a kígyóktól. Bocsánat, elfelejtettem, hogy odakint mondtad!- mondja cinikusan összehúzva szemeit. Kiöltöm rá a nyelvem, majd tovább megyek Niallhoz.
***
- Áá, ma lejártam a lábamat!- veszi le a magassarkúját Danielle, amikor bemegyünk a házamba.
- Te bajod, hogy magassarkút vettél fel!- nevetek, mire ő szúrósan néz rám.
- Azta Mia, ez a ház tök szép. Régi, kicsi, de otthonos!- mondja Harry.
- A nagyiéké volt! Nagymamával sose találkoztam, de nagypapival rengeteg időt töltöttem!- hajtom le a fejem, majd a zongorához sétáltam-, ez a zongora is az övé volt. Ő tanította meg az alapokat, utána pedig netről tanultam.
- Ugye tudod, hogy tehetséges vagy?- kérdezi Niall, miközben átkarolja a derekam. Elmosolyodok.
- Nem, nem vagyok tehetséges.
- Ugyan már, tökéletes életed van!- mondja pökhendi hangon Zayn.
- Ha te tökéletesnek nevezed azt, aki elveszítette a szüleit, elveszítette a nagypapáját, nagy mamáját, nincsenek barátai, csak 1. Elvesztettem azt is akit mindennél jobban szerettem. A szüleim nem sokat törődtek velem. Sose figyeltek rám, mindig csak rá- hajtom le a fejem.
- Kire? Mia egy csomószór mondod, hogy ő. Nem tudjuk ki az. A volt barátod?- kérdezi Tom. Neki se mondtam erről még semmit, mert nagyon fájt.
- Még Tom se tudja?- kérdezi Niall, mire én könnyes szemmel megrázom a fejem-, de kit vesztettél el. Ki volt az, aki ilyen mély nyomot hagyott benned?- faggatózik.
- A bátyám!